A gyűjtő egyik ellensége:
az "ónpestis" legendája
A kifejezés elterjedt a gyűjtői körökben, a jelenség folyamatos problémát jelent bizonyos darabok állagának megóvásánál.
Nem vagyok sem kémikus, sem fém megmunkálási szakember, ezért csak az elérhető információkat tudom itt egybegyűjteni, ezért született ez a poszt. :-)
Meglepő, de első találkozásunk az ónnal talán gyermekkorunkra vezethető vissza.
Az ón, az Óz a csodák csodája filmben, a szívre vágyó Bádog ember képében köszön vissza ránk. Az ónt a vaslemezek bevonására használják, ez a fehér bádog.
A másik mindennapi tárgy, ahol találkozhatunk ónnal, az a konzervdoboz. :-)
A probléma nem új keletű
Napóleon 1812-es orosz hadjárata a zubbonyokon óngombok (az anekdota szerint) a hidegben elporladtak.
Azt már korábban is tudtuk, hogy a franciák vereségéhez nagyban hozzájárult a hideg orosz tél, azonban Penny LeCouteur - aki a témában már több könyvet is jelentetett meg - a Brit Kolumbia Egyetemen tartott ChemED 2005 konferencia keretében kifejtette elméletét a kémia által játszott szerepről.
A kanadai kémikus és tudós szerint a hideg idő elporlasztotta a Grande Armée ónból készült gombjait, kitéve a katonákat a csontig hatoló hidegnek.
A leírás szerint a katonák kísértethordaként vonultak női palástokba, szőnyegdarabokba vagy égésnyomokkal tarkított nagykabátokba burkolózva.
A kémikus LeCouteur - aki a vancouveri Capilano Főiskola művészeti és tudományos dékánja - meggyőződése, hogy az ón változékony természete áll a visszavonuló sereg furcsa öltözete mögött.
Valószínűleg az "ónpestis" végzett a gombokkal is 1812 telén, ami kihűléshez vezetett a katonáknál, ami jóval kevésbé ellenállóvá tette őket egy sor betegséggel szemben, mint például a tífusz.
Később:
1912-ben az akkor már híres sarkkutató, Scott expedíciót szervezett a Déli-sark felkutatására.
Fűtőolajként folyékony kőolajszármazékokat vittek, és a megtöltött kannákat ónnal forrasztották le.
A lezárás azonban váratlanul elporlott, és a tüzelőanyag kifolyt.
Mindez az expedíció eredménytelenségét és Scott halálát okozta.
A kifejezés eredete
Egy múzeumban a régóta kiállított ónkupán egyszerre szürke foltokat, kinövéseket fedeztek fel.
A foltok fokozatosan terjedtek, majd érintésre az egész tárgy szürke porrá esett szét.
A porból egy kevés ráhullott a tárlóban található óntányérra.
Erre azon is terjedni kezdtek a foltok, akár egy fertőző betegség. Innen ered az "ónpestis" elnevezés.
Az "ónpestis" ellenszere végül is rendkívül egyszerűnek bizonyult: télen fűteni kell a múzeumokban.
Lássuk, mit is tudunk a jelenségről
A folyamat lényegének megértése elsődleges a probléma kezelésénél.
Ón
Az ón egy kémiai elem, vegyjele Sn, ami a latin "stannum" szóból származik, nyelvújításkori neve "ónany".
Rendszáma 50.
Szobahőmérsékleten ezüstfehér színű, jól kalapálható, hengerelhető, nyújtható nehézfém.
Az áramot közepesen vezeti, nem mérgező. Több allotróp módosulata is létezik.
Olvadáspontja alacsony, 232 °C. Forráspontja 2362 °C. Savakban és lúgokban is oldódik, tehát amfoter elem.
Az ón bőséges mennyiségben érhető el a világ több részén is érc formájában. A felfedezése a bronz kor idejére nyúlik vissza, körülbelül i.e. 3000-re.
Majd i.e. 700 körül a kínaiak bányászták és alkalmazták elsőként tudatosan a gyakorlatban.
Kassziterit, vagyis ónkő. A legfontosabb ónérc. Elméleti óntartalma: 78,8%.
Ón kocka megmunkálás előtt
Sok ötvözete van, rézzel ötvözve gyártják a bronzot, ólommal való ötvözete pedig a lágyforrasz (forrasztóón).
Egykor papírvékony lemezzé hengerelve úgynevezett sztaniolpapírt is készítettek belőle (szaloncukor és csokipapír !).
A templomok orgonasípjai is ónból készültek egykoron.
"Ónpestis"
Mit látunk?
Kezdődő elváltozások
Az "ónpestis" az a jelenség, amikor ónból készült tárgyak felületén foltok jelennek meg, melyek idővel egyre nagyobbakká válnak, és végül az egész tárgy elporlad.
A teljes elporladás előtt... borosüveg ón kupakja
Az ónnak háromféle rácsszerkezetű módosulata van.
A szürkeón 13 °C alatt, a fehérón 13 és 161 °C között, a rombos ón 161 °C fölött stabil.
A szürkeón inkább kovalens kötéssel kapcsolódó atomok végtelen hálózata, a fehérón kifejezetten fémes kötésű, a rombos ón pedig szintén fémes, de más kristályszerkezetű.
A módosulatok közötti átalakulás a hőmérséklet megváltozásakor megy végbe, de normális körülmények között csak igen lassan.
Ez az átalakulás az úgynevezett "ónpestis"!
EZ A FOLYAMAT NEM OXIDÁCIÓ!
NEM a tárgy felületére lerakódott anyag / kosz / szennyeződés az a bizonyos fehéredő folt, hanem az anyag változása!!!
Egy rövid ideig tartó lehűlés nem "árt meg" az óntárgynak, ha azonban hosszabb időre lehűtjük ezeket, fokozatosan átkristályosodnak.
A tartósan hidegnek kitett anyag változása
Az új kristályok kialakulása a fém számtalan pontján egyszerre indul meg, így azok nem tudnak egységes szerkezetet alkotni. Ezért hullnak végül porrá a tárgyak.
Különösen gyorsítja a módosulat váltást, ha az ilyen tárgy egy, a végállapotnak megfelelő kristállyal érintkezik.
Amennyiben "ónpestises" tárgy vagy annak pora ép óntárggyal érintkezik, úgy az ép óntárgyon az érintkezés helyétől kiindulva megjelennek és elterjednek az "ónpestis" jellemző tünetei, tehát az "ónpestises" tárgy vagy pora képes „megfertőzni” ép óntárgyat.
Az is tapasztalható, hogy a „megfertőzést” követő "ónpestis" lefolyása gyorsabb, mint a spontán "ónpestisé".
Összefoglaló
- Az első és legfontosabb az ilyen tárgyaknál, hogy megfelelő hőmérsékleten tároljuk, ne tegyük ki tartósan hidegnek, mert az átalakulás megkezdődik! Amit még fontos tudni, az átalakulás NEM VISSZAFORDÍTHATÓ!
- A második fontos pont, hogy a gyűjteményben az ón anyagú - tartalmú "szennyezett" tárgyak ne érintkezzenek egymással, így elkerülhető a további "fertőzés"!
- Az "ónpestis" ötvözéssel küszöbölhető ki, de egy kitüntetés - jelvény gyűjtőnél ez nem opció (max. a modellezéssel foglalkozóknál).
- Mivel mint láthattuk, ez nem egy külső anyag általi felületi szennyezés, ezért univerzális "csodaszer" az eltüntetésére nem létezik !!!!
Tisztítás:
- Ajánlottak az ultrahangos tisztítókészülékek. A tárgy anyagát nem károsítja, a felületi elváltozást megszünteti.
- A langyos szappanos vízben történő áztatás sem árt a tárgyaknak, ezt követheti a mechanikai tisztítás.
- A mechanikai tisztítással lehetőség van az elváltozott réteg alkotóelemeinek réteges leválasztására. Ügyelni kell arra, hogy az eszközök a megőrzendő felületet ne sértsék meg (pl.: fogkefe, bronz sörtéjű kefe, fa fogvájó). Úgy gondolom a felület mechanikai tisztítása a megoldás erre a problémára. Lehet, hogy sokáig tart, többször meg kell csinálni, de helyes tárolás mellett hosszú távon bárki számára megoldható.
- Előrehaladott átalakulás esetén az esetleges vegyszeres tisztításhoz olyan tisztítószert ajánlatos választani, amely nem marad vissza a tárgy anyagában. Mondjuk egy savas áztatás után fontos a közömbösítés lúgos oldattal (szappanos víz), illetve utána áztatás desztillált vízben. Nem kellő gondosság esetén véglegesen károsíthatjuk az anyagot... Az ónt oldja a sav is és a lúg is !!!
- Amennyiben a tisztítás után nem a megfelelő környezetben és módon tároljuk a tárgyat, az "ónpestis" ismét megjelenik.
Ón tárgyak tisztítása általában
(Források lent, felületi tisztítás)
- Ha óntárgyaink erősen elszennyeződtek, iszapolt kréta és szalmiákszesz keverékével tisztítsuk őket. A megsötétedett antik tárgyak tisztítására viszont ez a megoldás nem alkalmazható, mert a felületek menthetetlenül foltosak lesznek.
- Jól tisztíthatók az oxidálódott óntárgyak meleg sörrel vagy káposztalével. Szép fényesek és tiszták lesznek. De néhány csepp kávé is elsőrendű óntisztító.
- Az élelmiszerek tárolására használt ónozott edényt belülről szappanos meleg vízzel, esetleg kevés hamuval súroljuk tisztára. De csak olyan ónozott edényeket használjunk konyhai célra, melyeknél az ónozás tiszta ónnal történt. A tiszta ón ugyanis nem mérgező, sem a víz, sem az ételek nem támadják meg.
- Az antik óntárgyakat, edényeket mindig olíva- vagy lenolajba mártott ronggyal dörzsöljük tisztára.
- Az óntárgyak hamar megszürkülnek, és fénytelenek lesznek. Ezért gyakrabban kell tisztítani őket. Ha száraz helyen tároljuk a tárgyakat, az (felületi) oxidációs folyamat lelassul.
A POSZT NEM ÚTMUTATÓ ÉS NEM SAJÁT TAPASZTALATI TÉNYLEÍRÁS!
A POSZTBAN MEGJELENÍTETT TIPPEK FELHASZNÁLÁSÁBÓL EREDŐ ESETLEGES KÁROKÉRT A POSZT ÍRÓJA ÉS AZ OLDAL ÜZEMELTETŐJE FELELŐSSÉGET NEM VÁLLAL!
Egyéb kapcsolódó fogalmak:
Cink: Kissé kékes árnyalatú, szép fémfényű elem, átmenetifém. Neve a német zink névből ered. Magyarul horganynak is nevezik. Magát a cinket Európában csak 1300 körül állították elő, miközben a késő ókortól ismertek cinktárgyak és cinkkel bevont fémek. Alumíniummal ötvözve és rezet hozzáadva spiátert (zamak) kapunk.
Horgany: A cink régies neve. A horganyt 250 °C és 200 °C között alakítják formára. A horgany fontos ötvözőanyag, olvadáspontja 419 °C. Ha a rezet horgannyal ötvözik, akkor sárgarezet kapunk.
Fehérrozsda: A fehérrozsda egy laza, csapadékos réteg, mely nedves, oxigénszegény körülmények között gyorsan, foltokban alakul ki a cinkbevonatok felületén, jelentős károkat okozva. Ugyanakkor a cink felületén kialakulhat korrózióvédő hatást nyújtó oxid-réteg is.
"Hadifém": A gyengébb cinktartalmú ötvözeteket nevezzük általában így. Legtöbbször felületében bevonják valamilyen nemesfémmel, arannyal, ezüsttel. Olcsó előállítása miatt a nyersanyaghiányos hadi időkben népszerűvé vált.
Nátrium - hidroxid: (lúg) A nátrium-hidroxid a fémek közül a vassal, és a rézzel nem lép reakcióba, viszont az alumíniummal (nátrium - [tetrahidroxo-aluminát(III)] komplex ion keletkezik), a cinkkel (nátrium-[tetrahidroxo-cinkát(II)] komplex keletkezik) viszonylag hevesen reagál. Gyenge oldata cink tisztításra használható.
Források, OLVASS TOVÁBB!:
Wikipédia, Wikipédia, Wikipédia
Ón tárgyak tisztítása, Ón tárgyak tisztítása 2, Ón tárgyak tisztítása 3
roncskutatas.com: ónbetegség megoldása
Pilbáth Zsuzsánna: doktori értekezés
Séd Gábor: Kültéri fémszobrok és épületplasztikák restaurálása
