Kirlibaba 1914 - 1917

Anyaga / material: cinklemez bronzírozva / bronzed zinc

Mérete / size: 42,5 x 24 mm

Tervező / designer: ?

Gyártó / manufacture: The Arkanzas, Budapest

Rögzítés / pin: függőleses tű / vertical pin

Referenciák:

• H. D. Rauch, Kappenabzeichen - auktion 2008, IV., D4245. és D4246. tétel, 36.oldal
• H. D. Rauch, 89. Aukció 2011, D353. tétel 44. oldal
• Szanyi M.: Kappenabzeichen Katalog, 2015, 22. oldal, **
• Déri múzeum gyűjtemény, katalógus 2013, 306. tétel
• Első világháborús jelvények a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében, 110. tétel

nagyhaboru.blog.hu

Tirol - Landesverteidigung

1915

XIV. Korps

Anyaga / material: patinázott cinklemez / patined zinc

Mérete / size: 37 x 31 mm

Tervező / designer: ?

Gyártó / manufacture: G. Gurschner, Wien

Rögzítés / pin: függőleges tű / vertical pin 

Eredeti ára / original price: ? 

Azonos anyagú, kisebb méretű változat is létezik. / There is also a smaller version of the same material.

Tirol veterán védője / Old veteran, defender of Tyrol

Dél - Tirol nem először vált csatatérré.

1915-ben Olaszország belépett a világháborúba és támadást indított Tirol és a Brenner-hágó megszerzésére.

A völgyeket az osztrák–magyar hadvezetés kiürítette, a védelmet a hegyi erődökbe vonták vissza.

A Col di Lana és a szomszédos Monte Sief tetején épült erődített állásokat a német alpesi hadtest (Deutsches Alpenkorps) és osztrák egységek ellenőrizték védték, ellenőrizve a Falzarego-hágóra, nyugaton a Pordoi-hágóra és a Campolungo-hágóra menő utakat.

A Col di Lana elleni olasz támadások sorra kudarcba fulladtak, ezért az olasz utászok robbantójáratokat fúrtak a hegy oldalába.

1916. április 17-ről 18-ra virradó éjszakán a Col di Lana csúcsát lerobbantották az osztrák védőállásokkal együtt, ennek következtében az osztrákok a hegy feladására kényszerültek.

/

South Tyrol did not become a battlefield for the first time.

In 1915, Italy entered the World War and launched an attack on the Tyrol and the Brenner Pass.

The valleys were emptied by the Austrian-Hungarian commanders, and the defense was taken back to the mountain fortresses.

The fortified posts built on the top of Col di Lana and the neighboring Monte Sief were guarded by the German Alps Corps (Deutsches Alpenkorps) and Austrian units, inspecting the Falzarego Pass, the Pordoi Pass in the West and the Campolungo Pass.

The Italian attacks against Col di Lana failed a lot, so Italian lizards drove blasting to the side of the mountain.

On the night of April 17, 1816, the peak of Col di Lana was eroded along with the Austrian defense stations, and the Austrians were forced to give up the mountain.

XIV. Korps

Ezt is hamisítják.... / Copy Tirol badge:

Olasz gyártó másolata, gyártójellel... / Italian factory's copy badge with "R" signo... 

Referenciák:

• H. D. Rauch, Kappenabzeichen - auktion 2007, III,, D2491. tétel, 60. oldal
• H. D. Rauch, 89. Aukció 2011, D438. tétel 53. oldal
• Szanyi M.: Kappenabzeichen Katalog, 2015, 29. oldal, *
• Sallay G. P.: Mindent a hazáért!, 2010, 155. oldal
• Déri múzeum gyűjtemény, katalógus 2013, 318. tétel
• Első világháborús jelvények a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében, 114. tétel

Mesterséges patinák

A hamisítók egyik praktikája

A poszt ötletét egy érdekes tanulmány adta, amely teljes egészében megtekinthető a források résznél.

Mivel jómagam nem vagyok a téma szakértője, de gyűjtőként elemi szinten tisztában kell lennem a jelenség létezésével, ezért szeretnék megosztani pár információt a témában.

Saját jól felfogott érdekében szükséges magát felvértezni a gyűjtőnek bizonyos tudásanyaggal.

A poszt nem egy "gyorstalpaló" képzés hamisítóknak.... ;-)

Patina

Hát igen, megint a kémia.

Nem, én sem rajongtam érte az iskolában... Sőt... :-)

Még a fogalmakat is sok esetben rosszul használja az ember. Én is.

Patina 

A patina a réz(II)-hidroxid és a réz(II)-karbonát keveréke.

A szó a latin nyelvből származik: patina jelentése tál, serpenyő, melyek az ókorban többnyire rézből készültek

Rézből, illetve rézötvözetből készült kupolákon, szobrokon (bronz) a szabad levegőn patina képződik. Ez a réztartalmon kívül a levegő szén-dioxid, oxigén és páratartalmának köszönhető.

A patina adja a jellegzetes színét például a Budavári Palota kupolájának vagy a New York-i Szabadságszobornak.

Érdekesség:

A 19. század végén készült New York-i Szabadság-szobor (mely talán legismertebb rézszobor) jellegzetes zöldes színét a természetes patinának köszönheti.

A kezdetben fakó rézszín szobor körülbelül 20-25 év alatt a mai színének megfelel zöldes árnyalatúvá változott.

Szakemberek annak idején (1905-1906) meg is vizsgálták és észrevették, hogy a szobor körvonalai és élei a spontán elektrokémiai korrózió eredményeképpen egy kissé
kisimultak.

Ezek a színbéli és morfológiai átalakulások nagy tetszést váltottak ki (ezért az eredeti tervüket, hogy az egész szobrot átfestik, elvetették, és csupán a belülről látogatható részt festették ki).

A reneszánsztól kezdve a mesterek fontosnak tartották, hogy szobruk már új állapotában is patinásán kerüljön a közönség elé.

A közönség is, művészek is, a régibb századokban különös értéket tulajdonítottak mindennek, amit az idő, a régiség megszentelt. Ezt használják ki a mai napig a hamisítók.

A napjainkban legyártott új tárgyak, jelvények, kitüntetések öregítése, antikolása a hamisító számára értéknövelést jelent egy eladásnál, ezért élnek is különböző praktikákkal.

A különböző technikákat természetesen nem csak a "rossz szándék" miatt alkalmazzák.

A  tömegtermelésben sárgarézből, rézből és bronzból készülő ajándék- és dísztárgyak gyártása folyamán bevett lépés az adott tárgy mesterséges öregítése, de ez hozzátartozik a tárgyak jellegéhez, és csak a teljesen laikus szemlélőt tévesztheti meg néhány esetben.

A mesterséges patinázás nem egyszerű feladat, ezért főleg a nagyobb termelő egységeknél alkalmazzák, de házilag, vagy kisüzemi keretek között is elvégezhető.

Technikák

A patinázás többnyire vegyi kezeléssel érhető el, ám a házi kivitelezést nehezíti, hogy az ehhez szükséges vegyszerek némelyikéhez nem könnyű hozzájutni.

Van a patinázásnak egy sokkal könnyebben kivitelezhető változata, ez pedig a festett patinázás, amelyhez viszont könnyen beszerezhetők a szükséges anyagok.

Ezzel a technikával kezelt tárgyakkal futhat össze legtöbbször a gyűjtő.

Vegyszeres patinázás

A sárgaréz tárgyak barnításához két oldatot is szoktak alkalmazni:

Az első oldat: (1:24:6 arányban) 1 rész ecetsav, 24 rész szalmiáksót és 6 rész oxálsavat (sóskasav - méhészet) kevernek össze 400 résznyi vízzel, majd az oldattal kezelik a tárgy felületét.

A második oldat: 1000 rész vízhez kevernek 500 résznyi réz - szulfátot és 500 résznyi horgany - kloridot.

A tárgyak sárgászöld színének eléréséhez 500 résznyi (6 - 8 %-os) ecetet, 10 résznyi szalmiákot és 5 résznyi réz - oxidot tartalmazó oldatot használnak.

Bármelyik oldatot is használják, a színező folyadékot puha ecsettel, vagy kefével egyenletesen kenik fel a felületekre, és mindaddig erősen dörzsölik, amíg a felületek teljesen megszáradnak. Sötétbarna árnyalat csak a művelet többszöri megismétlésével érhető el.

Rézötvözetekből készült tárgyakon zöld patina eléréséhez az alábbi oldatot alkalmazzák:

10 rész ammónium-klorid, 30 rész kálium-tartarát és 40 rész konyhasó oldatát keverik ki.

A 260 rész vízben feloldott réz-nitrát is hasonló elszíneződést eredményez.

A sárgaréztárgyak felületét feketére változtatható az alábbi oldattal:

300 rész vízbe adagolt és elkevert 20 résznyi bázisos réz-hidrogén-karbonát oldatával, míg bronzbarnára változtatásához a 4 rész ammónium-klorid, 1 rész kálium-bioxalát és 400 rész 6-8%-os ecet oldata színezi el a tárgyakat.

Bronzból készült öntvényeken kék, illetve zöldes patina réteget képez:

10 résznyi ammónium-klorid, 20 rész konyhasó, 50 rész 3%-os hidrogén-peroxid és 240 rész víz oldata

Egy másik oldat, amely 300 rész vízből, 100 rész réz-nitrátból és 100 rész cink-kloridból áll, a bronz tárgyak felületén természetes patinát utánzó bevonatot ad.

E tinktúrák kipróbált régi receptek, ám hatásuk a fémötvözetek összetételétől is függ.

Vegyszeres eljárással készült mesterséges patinák. A színvariációk tárháza végtelen... 

Festett patinázás és öregítés

A technikák és a kivitelezés módozatai Angliából szivárogtak át a kontinensre.

A fémtiszta tárgy felületét először bekenik színtelen rézlakkal, hogy a további festékrétegek jól megtapadhassanak rajta.

A lakk teljes száradása után felviszik a szürke alapozó festéket (autós alapozó spray festék).

Amint az alapozás megszáradt, jól terülő, és megfelelően felhígított festékkel ecsetelik fel a patina színű festéket (a profibbak szórópisztollyal hordják fel az anyagot, nem marad ecsetnyom...).

A festett patina teljes száradása után finom acélgyapottal átdörzsölik az egész felületet, mégpedig úgy, hogy a kiemelkedő részekről és az élekről fokozatosan a fémig koptatják le a festéket.

A kopások akkor lesznek megtévesztően valóságosak, ha a festék alól előtűnő fémfelületek szabálytalan alakúak, mondhatni esetlegesek, és a természetes kopás látszatát keltik.

Végül lazúrossá hígított közép-, illetve sötét-barna művész olajfestékkel kenik be az elmattított patinaréteget, amivel a patinaszín antik hatását tehetjük valóságossá.

Lefestett, hamis Vitézi Rend jelvény...

...és egy másik, a lefestés koptatásának másik fokán... hamis gyártójellel

Látható ecsetnyomok és csiszolás.... ne legyen illúzióink..

Szintén öregített, hamis jelvények...

A lefestett darabokkal kapcsolatban csak egy gondolat....

Ha a birtoklási vágyat legyűrve LÁTUNK is, nem csak NÉZÜNK, több fájdalmas csalódástól kímélhetjük meg magunkat és a pénztárcánkat.

Források, OLVASS TOVÁBB:

Papp Gábor: Mesterséges patinák

Wikipédia

mke.hu

ezermester.hu

Képek: aukciós oldalak

A gyűjtő egyik ellensége:

az "ónpestis" legendája

A kifejezés elterjedt a gyűjtői körökben, a jelenség folyamatos problémát jelent bizonyos darabok állagának megóvásánál.

Nem vagyok sem kémikus, sem fém megmunkálási szakember, ezért csak az elérhető információkat tudom itt egybegyűjteni, ezért született ez a poszt. :-)

Meglepő, de első találkozásunk az ónnal talán gyermekkorunkra vezethető vissza.

Az ón, az Óz a csodák csodája filmben, a szívre vágyó Bádog ember képében köszön vissza ránk. Az ónt a vaslemezek bevonására használják, ez a fehér bádog.

 A másik mindennapi tárgy, ahol találkozhatunk ónnal, az a konzervdoboz. :-)

A probléma nem új keletű

Napóleon 1812-es orosz hadjárata a zubbonyokon óngombok (az anekdota szerint) a hidegben elporladtak.

Azt már korábban is tudtuk, hogy a franciák vereségéhez nagyban hozzájárult a hideg orosz tél, azonban Penny LeCouteur - aki a témában már több könyvet is jelentetett meg - a Brit Kolumbia Egyetemen tartott ChemED 2005 konferencia keretében kifejtette elméletét a kémia által játszott szerepről.

A kanadai kémikus és tudós szerint a hideg idő elporlasztotta a Grande Armée ónból készült gombjait, kitéve a katonákat a csontig hatoló hidegnek.

A leírás szerint a katonák kísértethordaként vonultak női palástokba, szőnyegdarabokba vagy égésnyomokkal tarkított nagykabátokba burkolózva.

A kémikus LeCouteur - aki a vancouveri Capilano Főiskola művészeti és tudományos dékánja - meggyőződése, hogy az ón változékony természete áll a visszavonuló sereg furcsa öltözete mögött.

Valószínűleg az "ónpestis" végzett a gombokkal is 1812 telén, ami kihűléshez vezetett a katonáknál, ami jóval kevésbé ellenállóvá tette őket egy sor betegséggel szemben, mint például a tífusz.

Később: 

1912-ben az akkor már híres sarkkutató, Scott expedíciót szervezett a Déli-sark felkutatására.

Fűtőolajként folyékony kőolajszármazékokat vittek, és a megtöltött kannákat ónnal forrasztották le.

A lezárás azonban váratlanul elporlott, és a tüzelőanyag kifolyt.

Mindez az expedíció eredménytelenségét és Scott halálát okozta.

A kifejezés eredete

Egy múzeumban a régóta kiállított ónkupán egyszerre szürke foltokat, kinövéseket fedeztek fel.

A foltok fokozatosan terjedtek, majd érintésre az egész tárgy szürke porrá esett szét.

A porból egy kevés ráhullott a tárlóban található óntányérra.

Erre azon is terjedni kezdtek a foltok, akár egy fertőző betegség. Innen ered az "ónpestis" elnevezés.

Az "ónpestis" ellenszere végül is rendkívül egyszerűnek bizonyult: télen fűteni kell a múzeumokban.

Lássuk, mit is tudunk a jelenségről

A folyamat lényegének megértése elsődleges a probléma kezelésénél.

Ón

Az ón egy kémiai elem, vegyjele Sn, ami a latin "stannum" szóból származik, nyelvújításkori neve "ónany".

Rendszáma 50.

Szobahőmérsékleten ezüstfehér színű, jól kalapálható, hengerelhető, nyújtható nehézfém.

Az áramot közepesen vezeti, nem mérgező. Több allotróp módosulata is létezik.

Olvadáspontja alacsony, 232 °C. Forráspontja 2362 °C. Savakban és lúgokban is oldódik, tehát amfoter elem.

Az ón bőséges mennyiségben érhető el a világ több részén is érc formájában. A felfedezése a bronz kor idejére nyúlik vissza, körülbelül i.e. 3000-re.

Majd i.e. 700 körül a kínaiak bányászták és alkalmazták elsőként tudatosan a gyakorlatban.

Kassziterit, vagyis ónkő. A legfontosabb ónérc. Elméleti óntartalma: 78,8%.

Ón kocka megmunkálás előtt

Sok ötvözete van, rézzel ötvözve gyártják a bronzot, ólommal való ötvözete pedig a lágyforrasz (forrasztóón).

Egykor papírvékony lemezzé hengerelve úgynevezett sztaniolpapírt is készítettek belőle (szaloncukor és csokipapír !).

A templomok orgonasípjai is ónból készültek egykoron.

"Ónpestis"

Mit látunk?

Kezdődő elváltozások 

Az "ónpestis" az a jelenség, amikor ónból készült tárgyak felületén foltok jelennek meg, melyek idővel egyre nagyobbakká válnak, és végül az egész tárgy elporlad.

A teljes elporladás előtt... borosüveg ón kupakja

Az ónnak háromféle rácsszerkezetű módosulata van.

A szürkeón 13 °C alatt, a fehérón 13 és 161 °C között, a rombos ón 161 °C fölött stabil.

A szürkeón inkább kovalens kötéssel kapcsolódó atomok végtelen hálózata, a fehérón kifejezetten fémes kötésű, a rombos ón pedig szintén fémes, de más kristályszerkezetű.

A módosulatok közötti átalakulás a hőmérséklet megváltozásakor megy végbe, de normális körülmények között csak igen lassan.

Ez az átalakulás az úgynevezett "ónpestis"!

EZ A FOLYAMAT NEM OXIDÁCIÓ!

NEM a tárgy felületére lerakódott anyag / kosz / szennyeződés az a bizonyos fehéredő folt, hanem az anyag változása!!!

Egy rövid ideig tartó lehűlés nem "árt meg" az óntárgynak, ha azonban hosszabb időre lehűtjük ezeket, fokozatosan átkristályosodnak.

A tartósan hidegnek kitett anyag változása

Az új kristályok kialakulása a fém számtalan pontján egyszerre indul meg, így azok nem tudnak egységes szerkezetet alkotni. Ezért hullnak végül porrá a tárgyak.

Különösen gyorsítja a módosulat váltást, ha az ilyen tárgy egy, a végállapotnak megfelelő kristállyal érintkezik.

Amennyiben "ónpestises" tárgy vagy annak pora ép óntárggyal érintkezik, úgy az ép óntárgyon az érintkezés helyétől kiindulva megjelennek és elterjednek az "ónpestis" jellemző tünetei, tehát az "ónpestises" tárgy vagy pora képes „megfertőzni” ép óntárgyat.

Az is tapasztalható, hogy a „megfertőzést” követő "ónpestis" lefolyása gyorsabb, mint a spontán "ónpestisé".

Összefoglaló

• Az első és legfontosabb az ilyen tárgyaknál, hogy megfelelő hőmérsékleten tároljuk, ne tegyük ki tartósan hidegnek, mert az átalakulás megkezdődik! Amit még fontos tudni, az átalakulás NEM VISSZAFORDÍTHATÓ!

• A második fontos pont, hogy a gyűjteményben az ón anyagú - tartalmú "szennyezett" tárgyak ne érintkezzenek egymással, így elkerülhető a további "fertőzés"!

•  Az "ónpestis" ötvözéssel küszöbölhető ki, de egy kitüntetés - jelvény gyűjtőnél ez nem opció (max. a modellezéssel foglalkozóknál).

• Mivel mint láthattuk, ez nem egy külső anyag általi felületi szennyezés, ezért univerzális "csodaszer" az eltüntetésére nem létezik !!!!

Tisztítás:

• Ajánlottak az ultrahangos tisztítókészülékek. A tárgy anyagát nem károsítja, a felületi elváltozást megszünteti.

• A langyos szappanos vízben történő áztatás sem árt a tárgyaknak, ezt követheti a mechanikai tisztítás.

• A mechanikai tisztítással lehetőség van az elváltozott réteg alkotóelemeinek réteges leválasztására. Ügyelni kell arra, hogy az eszközök a megőrzendő felületet ne sértsék meg (pl.: fogkefe, bronz sörtéjű kefe, fa fogvájó). Úgy gondolom a felület mechanikai tisztítása a megoldás erre a problémára. Lehet, hogy sokáig tart, többször meg kell csinálni, de helyes tárolás mellett hosszú távon bárki számára megoldható.

• Előrehaladott átalakulás esetén az esetleges vegyszeres tisztításhoz olyan tisztítószert ajánlatos választani, amely nem marad vissza a tárgy anyagában. Mondjuk egy savas áztatás után fontos a közömbösítés lúgos oldattal (szappanos víz), illetve utána áztatás desztillált vízben. Nem kellő gondosság esetén véglegesen károsíthatjuk az anyagot... Az ónt oldja a sav is és a lúg is !!!

• Amennyiben a tisztítás után nem a megfelelő környezetben és módon tároljuk a tárgyat, az "ónpestis" ismét megjelenik.

Ón tárgyak tisztítása általában

(Források lent, felületi tisztítás)

• Ha óntárgyaink erősen elszennyeződtek, iszapolt kréta és szalmiákszesz keverékével tisztítsuk őket. A megsötétedett antik tárgyak tisztítására viszont ez a megoldás nem alkalmazható, mert a felületek menthetetlenül foltosak lesznek.

• Jól tisztíthatók az oxidálódott óntárgyak meleg sörrel vagy káposztalével. Szép fényesek és tiszták lesznek. De néhány csepp kávé is elsőrendű óntisztító.

• Az élelmiszerek tárolására használt ónozott edényt belülről szappanos meleg vízzel, esetleg kevés hamuval súroljuk tisztára. De csak olyan ónozott edényeket használjunk konyhai célra, melyeknél az ónozás tiszta ónnal történt. A tiszta ón ugyanis nem mérgező, sem a víz, sem az ételek nem támadják meg.

• Az antik óntárgyakat, edényeket mindig olíva- vagy lenolajba mártott ronggyal dörzsöljük tisztára.

• Az óntárgyak hamar megszürkülnek, és fénytelenek lesznek. Ezért gyakrabban kell tisztítani őket. Ha száraz helyen tároljuk a tárgyakat, az (felületi) oxidációs folyamat lelassul.

A POSZT NEM ÚTMUTATÓ ÉS NEM SAJÁT TAPASZTALATI TÉNYLEÍRÁS!

A POSZTBAN MEGJELENÍTETT TIPPEK FELHASZNÁLÁSÁBÓL EREDŐ ESETLEGES KÁROKÉRT A POSZT ÍRÓJA ÉS AZ OLDAL ÜZEMELTETŐJE FELELŐSSÉGET NEM VÁLLAL!

Egyéb kapcsolódó fogalmak:

Cink: Kissé kékes árnyalatú, szép fémfényű elem, átmenetifém. Neve a német zink névből ered. Magyarul horganynak is nevezik. Magát a cinket Európában csak 1300 körül állították elő, miközben a késő ókortól ismertek cinktárgyak és cinkkel bevont fémek. Alumíniummal ötvözve és rezet hozzáadva spiátert (zamak) kapunk.

Horgany: A cink régies neve. A horganyt 250 °C és 200 °C között alakítják formára. A horgany fontos ötvözőanyag, olvadáspontja 419 °C. Ha a rezet horgannyal ötvözik, akkor sárgarezet kapunk.

Fehérrozsda: A fehérrozsda egy laza, csapadékos réteg, mely nedves, oxigénszegény körülmények között gyorsan, foltokban alakul ki a cinkbevonatok felületén, jelentős károkat okozva. Ugyanakkor a cink felületén kialakulhat korrózióvédő hatást nyújtó oxid-réteg is.

"Hadifém": A gyengébb cinktartalmú ötvözeteket nevezzük általában így. Legtöbbször felületében bevonják valamilyen nemesfémmel, arannyal, ezüsttel. Olcsó előállítása miatt a nyersanyaghiányos hadi időkben népszerűvé vált.

Nátrium - hidroxid: (lúg) A nátrium-hidroxid a fémek közül a vassal, és a rézzel nem lép reakcióba, viszont az alumíniummal (nátrium - [tetrahidroxo-aluminát(III)] komplex ion keletkezik), a cinkkel (nátrium-[tetrahidroxo-cinkát(II)] komplex keletkezik) viszonylag hevesen reagál. Gyenge oldata cink tisztításra használható.

Források, OLVASS TOVÁBB!:

Wikipédia, Wikipédia, Wikipédia

Scott: Terra Nova Expedíció

Fokusz.info

Ón tárgyak tisztítása, Ón tárgyak tisztítása 2,  Ón tárgyak tisztítása 3

Cromkontakt.hu

Sulinet.hu

chem.elte.hu

sg.hu

roncskutatas.com: ónbetegség megoldása

Pilbáth Zsuzsánna: doktori értekezés

Séd Gábor: Kültéri fémszobrok és épületplasztikák restaurálása

Szőke Ágnes: ónozott tárgyak tisztítása

Tisztítás, karbantartás

A gyűjtői körökben mindig heves vitákat vált ki a téma pro és kontra.

Vannak akik a feltalálási állapot megtartása mellett kardoskodnak, indokuk szerint az állapot a tárgy eredetiségét és értékét bizonyítja, illetve vannak, akik a tisztításra esküsznek.

A tisztításra "garast tevők" különböző praktikáinak tárházát a neten egy kis keresgéléssel könnyen megtalálni.

Nem is akarok ebbe belemenni, mindenki másra esküszik! Fogkefe, ultrahangos tisztítás, különböző vegyszerek és a többi...

Az én véleményem a pro és kontra között valahol félúton van.

Úgy gondolom, a gyűjtés célja a gyűjtő "önös" öröme, gyűjteményének értéknövelése mellett a tárgyak megóvását is kell, hogy célozza.

Amennyiben nem vigyázunk a gyűjteményünk darabjaira, akkor pár évtized múlva egy - egy darab az enyészeté is lehet.

A nap kifakítja, az anyaga szétesik - rozsdásodik - elporlad, a kitüntetés szalag elfoszlik, a bőr penészedik, kiszárad, az egyenruhát megeszi a moly.

A papír alapú gyűjteményi tárgyaknak (képeslap, dokumentumok, ect.) is szüksége van egy megfelelő környezetre, hogy megmaradjanak az utókor számára.

Legfontosabb cél, hogy a tárgyak további állapotromlását meg kell akadályozni, konzeválni kell a tárgyat.

Ha egy tárgy, 80 - 100 - 200 évet "túlélt", nem engedheti meg magának egy komoly gyűjtő, hogy a nemtörődömsége vagy tudatlansága miatt az adott tárgy megsemmisüljön!

Ekkor ez már nem gyűjtés, hanem buta pazarlás... Az "elkövetője" pedig a gyűjtői társadalom szégyene....

Nem a tárgy állapotának megváltoztatása, hanem egy elfogadható állapot konzerválása, vagy az esetleges további anyagkárosodások elkerülése miatt kell a karbantartás és tisztítás. Persze nem minden esetben.

A nem károsodott darabokat szerintem nem tisztítja az ember. Minek???

Azért, mert mondjuk az ezüst anyagú tárgy patinás és nem úgy csillog, mint "Salamon király t*ke"? Na és??

Részemről úgy gondolom kizárólag a felületileg szennyezett, vagy károsodott tárgyak tisztítása ami elfogadható, az eredeti állapot nagymértékű megváltoztatása nélkül.

Egy - egy kis javítás (mondjuk kilazult jelvény tű, vagy ruhánál - szalagnál varrás megerősítés) belefér, de ne módosítsunk kényünk - kedvünk szerint a darabon. Mert nem ez a cél.

A tárgyak "korrigáljuk" és megy bele a gyűjteménybe. :-)

Aki meg nem jó szándékból, hanem haszonszerzés miatt csinál ilyet, hát.... azt úgysem tudjuk megakadályozni....

Minden gyűjtemény "él", mozog, adunk - veszünk, a darabok gazdát cserélnek. A tisztított, javított darabok is.

A gyűjtő, aki nem biztos a darab eredeti állapotának mibenlétében, az ne vegyen bizonytalan darabot. És nincs probléma, veszekedés, rágalmak és anyázás... 

Kérdezzünk meg gyűjtőtársakat, olvassunk utána... A lehetőségek tárháza végtelen...

A fémkeresők, "diggerek" az évtizedeket földben töltött tárgyaknak is tudnak örülni, más meg a "gyári állapot" elérését célozza meg.

Ízlések és pofonok, nem vagyunk egyformák.

Én személy szerint a földből előkerült vagy erősen sérült darabokat nem teszek a gyűjteményembe. Semmiből.

Akkor sem, ha nagyon hiányzik az a darab. Az ilyen tárgyaknak inkább eszmei értéke van, nem anyagi, mindezek mellett a károsodott anyagú tárgy gondoskodást igényel.

Amennyiben ezzel nem számolunk, érvénybe lép, amit fentebb írtam.

A saját gyűjteményemmel kapcsolatban úgy gondolom, legyen inkább kevesebb, de jobb állapotú darabom. Persze a lehetőségekhez (legyen az anyagi vagy tárolási, stb..) képest.

Az első és legfontosabb, hogy ezt tisztázza magában a gyűjtő, hogy az adott darabot beteszi - e a gyűjteményébe.

A gyűjteménybe való, de károsodott anyagú tárgyak már igényelhetik a tisztítást.

Egy felületében bevont (aranyozott, ezüstözött vagy bronzírozott) tárgynak részemről semmi esetben sem esnék neki erőteljesen megpucolni. Lekopik a felületi anyag, és többet ártottunk a darabnak, mint amit használt a beavatkozás.

Bármennyire is vigyázunk rá, az idő ellenünk dolgozik.

Mutatnék két,  jelvényekkel kapcsolatos példát, amely szerintem már "beavatkozást" igényel.

A képeken látható "feltalálási" állapotban kerültek hozzám.

Persze így sem voltak vészes állapotúak, de mind esztétikai, mind állagmegóvási szándékkal hozzányúltam a darabokhoz. Sajnos nem lehet mindig "gyári" darabokhoz hozzájutni... Sőt... Egyre ritkábban...

Remélhetőleg pár év múlva sem lesznek rosszabb állapotban.

Zita jelvény

A jelvény alján valamilyen ismeretlen anyagú felületi elszíneződés volt, amit a fogkefe - szappanos víz kombó nem távolított el. Tűjét rozsda fedte.

Kicsit komolyabban nekiálltam tisztítani.

Íme:

Előtte

Utána

Előoldal összehasonlítása. A felületi eltérés eltűnt, szerintem szebb és kontrasztosabb lett az előoldal.

Hátoldal összehasonlítás. A tűn már nincs rozsda, a felületi rárakódás eltűnt.

14. Honvéd gyalogezred jelvény

A darab az USA-ból került haza a fenti állapotban.

A darab kicsit "gázosabb", mint a Zita jelvény.

Főleg az előoldali elváltozás késztetett a tisztításra, de a hátoldal sem volt a legmegnyugtatóbb.

Előtte

Utána

Előoldal összehasonlítása. A felületi eltérés a katona vállánál és feje felett eltűnt, a jelvény idővel vissza fog sötétedni.

Hátoldal összehasonlítás. A tűn már kevesebb a rozsda, a mélyedésekből el is tűnt. A "ragasztó" szerű anyagot a jelvény felső és alsó részéről nem sikerült eltüntetni, de jó lesz így is.

Valószínűleg pár gyűjtőtárs szerint "pokolra jutok" :-) amiért hozzányúltam a darabokhoz, de nekem így jobban tetszenek és remélem az unokáimnak is meg tudom mutatni majd a darabokat.

A netikett szabályait betartva szívesen látok minden véleményt, gondolatot  és hozzászólást!